Íme, lássuk, hogyan teheti tönkre Medvesrác a híres-neves Catan partit. Személy szerint csak látomásból ismerem a játékot, de a beszámoló alapján nem is akarok közelebb kerülni hozzá.

(kép innen: www.shopzeus.co.uk)

Kedves Medvesrác!

Körülbelül három éve, heti rendszerességgel szoktunk Catanozni a barátaimmal, általában nálam. Az átláthatóság kedvéért legyen a nevük: András, Béla és Zsuzsi, én Robi néven futok.

Februárban történt az eset. Eléggé vártuk már azt az alkalmat, András kölcsön kapott egy ősemberes és egy Nürnberg város alapítására kiadott egészen speciális Catant, amit én élőben még sosem láttam/játszottam. Izgalmas estének ígérkezett.

Szokásunkhoz híven délután hat órakor találkoztunk nálam, mert ott elég nagy a nappali ahhoz, hogy mindannyian kényelmesen elférjünk (elég kellemetlen órákat ücsörögni egy kis panellakás szőnyegén, inkább bevállalom a házigazda szerepével vállalandó kellemetlenségeket). Az új szabályokat szerencsére senkinek nem kellett elmagyarázni, mindenki vette a fáradságot ahhoz, hogy még otthon utánaolvasson. Néhány kérdés azonban így is felvetődött a játék menetével kapcsolatban, így csak olyan háromnegyed hét környékén tudtuk elkezdeni az érdembeli játékot.

Az új kiegészítők megtették a hatásukat: egészen új színt vittek a játékélményben, újra izgultunk a dobásoknál, körmöt rágva vártuk, hogy újra ránk kerüljön a sor. Mint a gyerekek. Az első egy-két parti után már mindenki belejött.

Aztán kilenc óra magasságában valaki csengetett az ajtón.

Bevallom őszintén igencsak meglepődtem, senkit nem vártunk már és elég furcsa, ha valaki péntek este csak úgy becsengetget. Mivel kukucs lyuk sajnos nincs az ajtómon, egyből kinyitottam. Gyanítom, hogy ha lett volna, ezt a hibát nem követem el.

Az ajtóban egy velem egymagas (azaz kb. 180 cm-es) medvejelmezes fickó állt. Először azt hittem adományokat gyűjt valami gyerekrák alapítványnak, már épp készültem becsukni az ajtót amikor megkérdezte:

- Szia, beszállhatok a buliba?

A kérdés nem kicsit lepett meg. Teljesen lefagytam. Hogy jön egy ilyen jelmezes ehhhez? Egyáltalán honnan tudhatott arról, hogy itt buli van? Úgy voltam vele, hogy valaki biztos ugrat. A többiek érdeklődve figyeltek.

Béla mondta, hogy szerinte engedjem be, mi baj kehet belőle. Azt hittem, hogy az ő ismerőse, csak valami okból kifolyólag jelmezben van. Eléggé szürreális volt számomra ez az egész, de végül beengedtem.

Kérdeztem a medvétől, hogy kicsoda és miért van így, erre azt mondta: éjfélkor megmondom, addig kezeljetek ismeretlenként.

A többieknek tetszett a medve. Eleinte.

Mondtam, hogy kezdjünk egy új partit, és inkább az alapjátékot játsszuk, mert ahhoz van 5-6-os kiegészítő és akkor mindenki tud játszani egyszerre(mellesleg semmi kedvem nem volt elmagyarázni az új szabályokat).

Egyszer csak közölte, hogy még sosem játszott Catant. Hogy mi? Kezdtem elég morcos lenni, hogy egy amatőrrel kell játszani, sosem szeretem az olyan köröket. Összeszokott csapat vagyunk, nem igazán engedünk be másokat, pláne ha kezdők. Egy bizonyos szint felett azt hiszem ez érthető.

Zsuzsi elvállalta, hogy elmagyarázza a játékmenetet, én addig kimentem a konyhába bagettszendvicset készíteni (a fej miatt a medve nem tudott enni belőle, de abszolút nem bántam), meg egy kicsit szusszanni.

Végre-valahára elkezdtünk játszani. A szabályokat elég nehezen értette meg, azt már kintről a konyhából is hallottam. Gondoltam, hogy az első kör nehéz lesz, de utána csak belejön, elvégre csak az alapjátékról van szó és vizuálisan minden könnyebb.

De nem!

Abszolút nem értette meg, hogy nem rakhat oda települést, ahol nincs útja. A városfejlesztéssel kapcsolatos kérdéseket kétkörönként feltette, mutogatta a kártyáit, hogy ebből most mit tud kihozni. Mondtam neki, hogy így nem lehet játszani, kezdem igen ingerült lenni. Legszívesebben kidobtam volna.

A többiek arcán is láttam, hogy kezd elegük lenni az egészből. András fél tizenegy körül haza is ment (azt mondta, hogy fáradt, nem akart bunkó lenni).

Két óra játék után azért valamennyire már értette a szabályokat, de még jelmezen keresztül is látszott rajta, hogy poénra veszi az egészet és abszolút nem érdekli, hogy nyer-e vagy veszít.

A kereskedelmekbe állandóan beleszólt, nem lehetett tőle rendesen egyezkedni. Mintha a falnak mondtam volna, hogy csak akkor kereskedhet, ha ő jön, vagy megszólítják.

Talán Zsuzsi volt az egyetlen, aki valamennyire viccesnek találta a helyzetet (mint kiderült, ő hallott már korábban erről a Medvesrác nevű jelenségről, csak nem akarta előtte mondani). Az egyik kör közepén (!!!) a medve megkérdezte, hogy hol találja a mosdót. Ötletem sem volt, hogy ebben a maskarában hogyan végezheti el a dolgát, de elmagyaráztam neki, hogy a bejárati ajtó mellett jobbra a második ajtó. Már vagy tíz perce vártunk rá, simán elkezdhettünk volna egy másik játszmát. Ennyit a jólneveltségről.

Kezdtem ideges lenni, hogy mi tart ennyi ideig, úgyhogy utána mentem. Bekopogtam a vécé ajtaján, de semmi válasz nem érkezett. Beszóltam, hogy rendben van-e. Elég kínosan éreztem magam. A szólongatásokra nem érkezett semmi válasz, hát benyitottam: senki nem volt a mosdóban.

Amikor visszamentem mondtam, hogy a Medvesrác valószínűleg elment, mert a lakásban nincs sehol. Zsuzsi az órájára nézett, és azt mondta elmúlt éjfél. Nem értettem ezt miért mondja, de aztán Béla emlékeztetett rá, hogy a medve megígérte, hogy éjfélkor felfedi a kilétét.

Hát, ennyi az én történetem Medvesrácról. Nem nyerte el a tetszésem. Sikeresen tönkretette a Catan partit. Az ősemberes Catant azóta sem sikerült ismét kölcsönkérni.  

Robi

Továbbra is várom a beszámolókat, fotókat a medveblog@gmail.com címre.