Sokakban merülhet fel a kérdés, hogy vajon mi értelme van ennek a blognak, miért indítottam, miféle szerencsétlen lehetek. Mi vihet arra, hogy az időm nagy részét a Medvesrác utáni kutatásba öljem?
Elmesélem az én történetem, találkozásom Medvesráccal.
2011. január 15-én, túl a karácsonyi ajándékozáson, túl az szilveszteri buli után a lakásban ücsörögtem úgy, mint ahogyan ilyenkor mindenki. Az idő mocsok volt, nyálkás, semmi kedvem nem volt ahhoz, hogy bárhová is menjek, ám kezdtem teljesen magamba fordulni.
Facebookon megbeszéltem néhány ismerőssel, hogy késő délután átjönnek, majd estére csapunk egy kisebb házibulit, vagy ha mást nem is, filmezünk vagy kártyázunk.
Eleinte még csak öten-hatan voltunk, de a létszám folyamatosan növekedett.
Úgy látszik mindenkinek elege volt már az év eleji unalomból, kellett egy kis változatosság a Beethoven 6. része és a Jégkorszak karácsonyi kiadása után.
A sok emberből nem csináltam nagy problémát, elvégre én írtam ki az üzenőfalra, hogy bárki jöhet, csak hozzon valamit (nyilván ehetőt, ihatót).
Épp a szilveszteri bulikról sztorizgattunk, amikor csengettek a kaputelefonon. Valaki felvette, megnyomta az ajtónyitó gombot, nem igazán törődtem vele.
Pár perccel később Medvesrác ott állt az ajtóban, kezében két üveg borral. Az arcát nem lehetett látni, sokkal sűrűbb szövésű volt rajta a háló, mint egy rendes jelmezen. Összesen egy picike lyuk volt rajta, amibe, mint utóbb kiderült, pont befér egy szívószál.
A többiek elkezdték kurjongatni, hogy a farsang még odébb van, röhögtek rajta, de elég hamar megbarátkoztak a gondolattal, hogy egy medvével többen lettünk és eszem ágában sincs kidobni.
Mint házigazda, odamentem üdvözölni, kérdeztem kihez van szerencsém. Annyit felelt rá, hogy majd éjfélkor leveszi a fejet, addig legyünk türelemmel.
Próbáltam kérdezgetni, hogy mégis ismerem-e, vagy valakinek az ismerőse, azt mondta nem árul el semmit magáról, kezeljük úgy, mint egy idegen medvét.
Hát, mondtam, jól van. Mindenkinek van valami perverziója. Kicsit még beszélgettünk, főleg rólam kérdezett.
Hangja alapján férfi volt, vagy valami nagyon ijesztő nő, aki jobb, ha élete végéig medvejelmezben marad.
Később többen jöttek oda hozzám megkérdezni, hogy szerintem ki ez a medve, aki mindenkivel elbeszélget és szívószállal tolja a bort. Mondtam nekik, nem tudom, majd éjfélkor kiderül.
Éjfél előtt pár perccel néztem az órámra. Gondoltam ideje felkeresni a medvét, elvégre mindjárt kiderül ki ő. Kerestem mindefelé, de sehol sem találtam.
Kérdezgettem a vendégeket nem látták-e valahol, vagy nem látták-e távozni. Mindenki nemmel felelt.
Baromira kíváncsi lettem volna arra, kit rejt a jelmez, de Medvesrác lelécelt.
Az este után elhatároztam, hogy ha törik, ha szakad, kiderítem ki Medvesrác. Ki az, aki a kanapémon üldögélt, aki a haverjaimmal beszélgetett, aki megnevettette majd’ az összes vendéget, aztán angolosan távozott.
Sokszor már majdnem feladtam, de mindig akadt valaki a budapesti éjszakában, akinek akadt egy újabb története Medvesrác felbukkanásáról.
Hát, ezért a blog.
(kép innen: bigeastmeadow.wordpress.com)
.JPG)
