A posztoló talán egy kicsit túlzásba vitte az aggódást...
(a kép innen: www.slasherstudios.com)
Szia Medvevadász!
Jó, hogy rátaláltam erre a blogra, mert ezidáig fogalmam sem volt arról, hogy nálam is járt a Medvesrác. Most, kedves trollok, nem kell egyből hülyének nézni.
Csupán nem tudtam erről a medvének öltözött férfiról, hogy kicsoda.
Tavaly októberben rendeztem az albérletemben egy kisebb összejövetelt. Célja nem nagyon volt, csak úgy összeültünk, lányok-fiúk vegyesen a csoportból, mire való a szorgalmi időszak?
Olyan fél tíz lehetett, amikor a medve beállított. Nem igazán értettük mit akarhat. Valahogy az alábbi párbeszéd hangozhatott el:
– Szia. Hát te ki vagy? (Ezt nyilván én kérdeztem)
– Szia. Éjfélkor megmondom. Addig beszélgessünk úgy, mintha idegen lennék. Megígérem, hogy jó társaság leszek, eddig még nem érkezett rám panasz.
– Aha. Várj egy kicsit.
Ekkor bementem a szobába és mondtam a többieknek, hogy egy medvének öltözött srác áll az ajtóban. Persze egyből kitört a röhögés. Kérdeztem, hogy tud-e róla valaki, meg hogy ismeri-e valaki, de senki nem tudott egyértelmű választ adni. Mindenkinek a társaságában van egy-egy olyan ember, akiből kinézhető egy ilyen őrültség.
Bevallom, hogy én egy kicsit féltem amíg ott volt, mert ez akár egy horror film kezdete is lehetett volna. Attól tartottam, hogy ki akar rabolni és fegyver van nála, amit talán nem fél használni. Néhányszor eluralkodott rajtam a pánik, azt hittem meg akar ölni, pedig nem vagyok az a kimondottan ijedős, félős típus, csak az elmúlt időben sok hülye filmet nézetem meg (bár ne tettem volna).
Nem igazán tudtam feloldódni még Activity-zés közben sem, pedig bort is ittam meg a hangulat is jó volt. Folyamatosan a Medvesrác jelmezét, kezét figyeltem, hogy mikor hova nyúl.
Amúgy, nekem is és a többieknek is feltűnt, Medvesrác egész jól Activity-zik, bár elég alapvető játék ez ahhoz, hogy mindenki ismerje az általános jeleket. Én még (kap – a szerk.)Szulák Andreától tanultam meg, hogyan is kell játszani.
A medvének mindig sikerült elmutogatnia a feladványt, pedig mi olyan társaság vagyunk, akik nagyon durva feladványokat tudnak kitalálni, nem állunk meg a bárányfelhő viccességénél.
Az is érdekes volt, ahogyan a fröccsöt itta. Az arcából semmit sem láttunk, valami vastag anyag lehetett előtte, amin volt egy lyuk a szájánál, oda tette be a szívószálat (csoda egyébként, hogy volt nálam szívószál, nem szoktam venni. Szerintem még az előző lakó hagyhatta ott…)
Kérdeztem is tőle, hogy kap-e rendesen levegőt azon a furcsa anyagon keresztül. Azt mondta, igen.
Az Activity-t elég hamar meguntuk, mindenki beszélgetni kezdett a lakásom különböző pontjain. Én legtöbbet az erkélyen fagyoskodtam, mert bár dohányzom, a lakásban azért csak nem gyújtok rá, bőven elég káros a budapesti levegő is.
Medvesrác nem dohányzott, de gondolom ezen a jelmezen keresztül ez lehetetlen lett volna. A legnagyobb valószínűség szerint éjfélkor is kint lehettem az erkélyen, mert mire bementem, a medvének szőre-szála sem volt.
Az egyik barátnőm látta távozni, de nem kérdezte meg tőle, hogy miért megy el, amit azóta már mindenki bán. Jó lett volna akkor még egy kicsit ott tartani és leimádkozni róla azt a kifejezetten hatalmas, mosolygós, barna medvefejet.
Ez lett volna az én kis történetem a Medvesrácról, meg a megmacizásról (sic!)
Szerintem kedves volt és intelligens. Sok mindenki tanulhatna tőle.
Mary
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.